Magyar Nemzet

Szőnyegbombázás

2011. december 07.

Két szuperhatalom van ma a világban. Az egyik az Egyesült Államok, a másik a Moody’s hitelminősítő. Az Egyesült Államok bombákkal tehet tönkre egy országot, a hitelminősítő pedig az államkötvények leminősítésével. Higgyék el, sokszor nem világos, melyik kezében van nagyobb hatalom – ez a megállapítás 1996-ban jelent meg a The New York Times hasábjain egy Pulitzer-díjas újságíró-közgazdász, Thomas Friedman tollából.

Akkor még előttünk volt az ázsiai, az orosz, a dél-amerikai válság, az internetkereskedelmi lufi és az ingatlanbuborék kipattanása, a mérgező értékpapírosítás és a pénzügyi összeomlás.

Mind-mind olyan események, amelyek közül egyet sem vettek észre a kockázatokat elvileg árgus szemekkel figyelő hitelminősítők, akiket azért tartanak, hogy a befektetések veszélyeiről időben szóljanak. A The New York Times idézett cikke óta eltelt időben legalább két tucat országot minősítettek tévesen: volt, ahol utólag egyszerre öt-tíz fokozattal kellett fel- vagy lefelé javítani egy-egy besorolást, hogy legalább utólag közelítsen a valósághoz.

Ilyen referenciákkal tette tegnap negatív figyelőlistára az euróövezetet a három nagy hitelminősítő egyike, nevezetesen a Standard and Poor’s. Megüzenték, hogy az első rossz mozdulatra lejjebb löknek, kacat kategóriába taszítanak, és száműznek a befektetők világából egy fél kontinenst.

Mindezt jól is időzítették. Éppen azon a napon jött rá az S&P, hogy itt valami óriási rendszerhiba fenyeget, amikor Angela Merkel és Nicolas Sarkozy az euróövezet jövőjéről értekezett, pénteken pedig amúgy egy európai csúcstalálkozóra is sor kerül.

Vegyünk egy nagy levegőt, és próbáljuk meg felidézni, hogy nemrég velünk is mintha valami hasonló történt volna. Először kaptunk egy fenyítést (politikailag korrekt nyelven: negatív kilátást) ugyanettől az S&P-től. Eszerint most már minket is nagyon vizslatnak onnan a tengerentúlról, ami az eddigi hitelminősítői tapasztalatokat elnézve nem sok jót jelenthet. Hogy jól értsük az üzenetet, besegített még kicsit a Moody’s is (ők ketten a globális hitelminősítői piac 85 százaléka!), ahonnan nyomatékként még egy leminősítést is hozzánk vágtak. A véletlen műve, hogy ezt is jól időzítették, pont akkorra, mikor a valutaalap revizorai – még a 2008-as hitelfelvétel folyományaként – épp itt jártak Budapesten.

És akkor megkapta a kormány az MSZP–LMP–Jobbik technikai kiskoalíciótól (Lendvai Ildikótól Vona Gáborig), hogy Szodoma és Gomorra, azonnal távozzon a nemzetgazdasági miniszter, a nemzetgazdaság nem kevésbé, mert lám, a hitelminősítők is megmondták, hogy nem a jó úton haladunk.

Ez a logika most ugye azt kívánná, hogy akkor abzug Merkel, adieu Sarkozy, és egyébként is távozzon mindenki, akit eddig még nem kényszerítettek erre a „befektetők”, és az egész euróövezet an bloc nagyon szégyellje magát.

Ám ha nem hisszük el, hogy az S&P hirtelen feltámadt „aggodalma” nem egészen azt jelenti, hogy a matolcsyzmus szelleme járná be újabban Európát, nem is kapiskálunk rossz helyen.

Itt ugyanis már nagyban játszanak. A két New York-i ügynökség az amerikai térfelet erősítve pontosan tisztában van azzal, hogy a leminősítésekkel Európának csak ártanak, nem használnak. Valójában ez is a céljuk. Ez egy gazdasági és árfolyamháború, ahol már – mint látjuk – szőnyegbombáznak, és ennek hatása az unió egyik legeladósodottabb tagállamaként minket is érint itt, a kelet-közép-európai végeken.

Látjuk, mind az Egyesült Államok, mind az euróövezet súlyos adósságválsággal küszködik, nagyhatalmi versengésük tétje, hogy melyik fél bírja ki kisebb veszteséggel, míg az újabb recessziós hullám lecseng. Az uniónak fel kellene venni a kesztyűt az országminősítések azonnali betiltásával és egy saját európai hitelminősítő létrehozásával.