Szabó Anna
2011. augusztus 2. 00:01
Magyar
Nemzet
A határidő
előtt egy nappal ugyan sikerült
tető alá hozni Washingtonban az amerikai adósságplafon
ismételt emelését rögzítő megállapodást, amely újabb 900 milliárd dollárnyi hitelfelvételt engedélyez a költségvetés számára, mégsem lehet örülni.
A paktum Amerikát csak látszólag mentette meg a csődtől,
a rövid távra szóló egyezség nem győzte meg a piacokat. Az átmeneti
jó hangulat hamar elillant, és egy kedvezőtlen
amerikai feldolgozóipari
index elég volt ahhoz, hogy a tőzsdéken a pánik lehessen az úr.
A biztonságot
jelentő svájci frank árfolyama délután már 244 forint felett járt, márpedig a menedékvaluta erősödése a dollár iránti bizalmatlanság
legfőbb jele. A piacok ítélete egyértelmű: hiába fogadnának el a republikánusok és a demokraták egy 2500 milliárd dollárnyi költségcsökkentést, ha ugyanazzal a tollvonással újabb 2100 milliárd dollárral szeretnék ismételten kitolni az adósságkeretet. Az utóbbi hónapok
politikai civakodása az adósságplafon miatt óriási bizalomvesztést
jelentett az Egyesült Államoknak. A hajcihő tétje ugyanis nem a hosszú
távú problémák megoldása volt, hanem, hogy melyik pártra
lehet majd a felelősséget áthárítani a
2012-es elnökválasztás előtt
bevezetendő megszorító
intézkedésekért. A háborúban
ezt a csatát most a republikánusok nyerték, no nem mintha egy
jottányit is kisebb részük lenne az
ország eladósításában. A költségcsökkentés politikai veszteségét a demokratákra tették, és megakadályozták
Barack Obama elnöknek a gazdagokra
vonatkozó adóemelési kísérletét. Amerika adósságszámlálója tegnaptól hivatalosan is tovább pereghet, miközben a kibocsátott dollárokra nincs fedezet. A vasárnapi megállapodás csak időnyerésre szolgált volna, de még egy délelőttöt
sem bírt ki.
Az amerikai fizetőeszköz ugyanakkor egyelőre nem mondhat csődöt: a világ jegybankjai devizatartalékának zöme dollárban fekszik, az Egyesült Államok
legnagyobb hitelezői, vagyis Kína és
Japán pedig végképp nem érdekeltek
a zöldhasú leértékelődésében.
Amíg a tőzsdéken olajat csak dollárért
lehet kapni, addig a játszma folytatódhat. Kérdés azonban, meddig tartható fenn a fedezet nélküli dollárnyomtatás. A tegnapi pénzpiaci pánik megmutatta, hogy már nem sokáig.
1945 és
1971 között a dollár árfolyamát az aranyhoz
rögzítették, így ha esett, ha fújt, egy uncia arany
35 dollárt ért. Amióta azonban az Egyesült Államok
ezt a megállapodást egyoldalúan felmondta, a dollár folyamatos elértéktelenedése az egész világot terheli
– egészen addig, amíg a dollárt tekintik világpénznek. Ma egy uncia aranyért
több mint 1600 dollárt kell fizetni, vagyis
a jegybankok trezorjának dollártartalékai egyre kevesebbet érnek, miközben az
amerikai államkötvények tulajdonosai alig kapnak kamatot. Az Egyesült Államok
mint globális nagyhatalom így fizetteti meg a világ összes többi
országával a saját hiteleinek terheit. A 2008-as pénzügyi válság óta azonban nyilvánvaló,
hogy az amerikai
adósságkorlátot sem lehet a végtelenségig kitolni. Az adósságplafont
jelenlegi formájában
1939-ben vezették be, és azóta csaknem százszor
emelték meg, az utóbbi harminc évben 35-ször, legutóbb tavaly februárban.
A megállapodás
az újabb hitelről éppen ezért nem hozhatott
megnyugvást a tőzsdéken.
Az Egyesült Államok igazi gazdasági
problémáját ugyanis senki nem meri
orvosolni. A megtermelt
profit egyre kisebb része érkezik a termelő ágazatokból, míg egyre több
pusztán a pénzügyi spekuláció „eredménye”. A gazdaságélénkítő csomagok százmilliárdjai az adósságot növelték, de nem indították el a várva várt növekedést:
a gazdaság gyakorlatilag stagnál, a munkanélküliség alig csökken, és
nem tudni, miből fizethetik vissza a 15 ezermilliárdnyi kölcsönt. A hitelből megvalósított amerikai álomnak vége, ideje
felébredni.